ÜZLETHELYISÉG
E L A D Ó
22,9 Mft (nincs ÁFA)
TEL: +36-30-280-19-89
BP., XI.
ker., Móricz Zs. körtérnél

BP., XI. ker., Móricz Zs. körtérnél

4 helyiség + WC, utcai + 2 hátsó bejárat

Villányi út 6., az üzletsoron, 68 nm, utcai bejárat, közel a körtér, 4-es metró, 61-es villamos, és sok buszmegálló, új víz és villany hálózat, kapcsolt áram, 3 fázis, vízóra, 3 méteres belmagasság, padlószint 150 cm-el a járdaszint alatt van. Villányi úton ingyenes parkolás. A helyiség rengeteg célra alkalmas, azonnal kezdhet bármilyen vállalkozás (kávézó, teázó, üzlet, iroda, bemutató terem, stb.). Közel az ALLE, Bartók Béla út, Feneketlen tó.

Szemben a Margit gimnázium, és a Vállalkozási Akadémia, nagy gyalogos forgalom.     

ÜZLETHELYISÉG
ELADÓ
22,9 Mft (nincs ÁFA)
TEL: +36-30-280-19-89
BP., XI. ker., Móricz Zs. körtérnél
 

KURUCINFO.HU

 

 

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/df/Kuruc_labanc_csatajelenet1.jpg/260px-Kuruc_labanc_csatajelenet1.jpg
Kuruc és labanc csatája           

 

A kurucok a 17-18. századi Habsburg-ellenes felkelésekben résztvevő katonák, illetve a velük rokonszenvezők. A Rákóczi-szabadságharcban résztvevő kuruc hadsereg katonáit is így hívták. A Habsburg-család támogatóit és az olyan magyarokat, akik Habsburg pártiak voltak, azokat labancoknak hívták.

 

A szó eredete

A Pallas Nagy Lexikona szerint "mint annyi más katonai műszó, a magyarsággal akkor egy követ fúvó törököktől származik… Ťkhurudzsť annyi mint fölkelő, insurgens". Bél Mátyás viszont azt állítja, hogy 1514-ben a keresztes háborúra fölkészült parasztságot nevezték kurucnak. Eszerint a szó eredete a latin miles cruciatus, crucifer, cruciger illetve a német Kreuzer lenne a szó eredete.

 

1671-ben az egri beglerbég így nevezte a magyarországi szökevényeket. Ezután a szó gyorsan elterjedt és 1671-1711 közötti magyar, szlovák és török szövegek egyaránt ezt használták a magyarországi és észak-erdélyi Habsburg-ellenes felkelés résztvevőinek megjelölésére.
Érdekes módon Rákóczi nem használta a szót, inkább a felkelők illetve elégedetlenek kifejezéseket.

 

Kuruc nemesi mozgalom, avagy a bujdosók mozgalma (1671-1679)

A Wesselényi-összeesküvés főúri vezetőinek megalkuvása, majd a szervezkedés bukása és az azt követő kegyetlen megtorlások a protestáns ellenzéki nemesség legöntudatosabb részét a fegyveres harc vállalására kényszerítették. Növekedett a szegénység és ezzel együtt nőtt a szegény bujdosók száma is. A nemesség rendi-függetlenségi mozgalmában más társadalmi rétegek is részt vettek.

 

A hozzá csatlakozó, egy-két protestánsnak maradt főúr mellett, elsősorban még a protestáns prédikátorok, a végvári vitézek és a városi patríciusok egy része játszott benne fontos szerepet. A részben Erdélybe, részben a törökök uralta hódoltsági területekre menekült bujdosók megmozdulásának kezdete 1671. tavaszára-nyarára tehető.
A mozgalom történetének főbb eseményei a vezérség kérdésének megoldása (illetve megoldatlansága) és a szövetségesek keresése mentén vázolhatóak.

 

A mozgalom vezetése és a bujdosók jelentősebb haditettei

A később kurucoknak nevezett bujdosók első támadása 1672-ben idősebb Petrőczy István, Szepessy Pál, Szuhay Mátyás (? - 1677, a labancok megölték) és Kende Gábor (? - 1693) vezetésével indult meg I. Lipót császár-király ellen. Átmeneti sikerek ellenére - szeptember 14-én, Enyickénél nagy győzelmet arattak Spankau császári tábornok seregén - komoly eredményt nem értek el, október 26-án döntő vereséget szenvedtek Györkénél, Spankau és Cobb tábornokok egyesített csapataitól. (A támadás során a császáriak által kíméletlenül üldözött, protestáns bujdosók közül némelyek egyes katolikusokkal - különösen egyházi személyekkel - kegyetlenkedtek.)

A bujdosók mozgalmának egyik, állandó problémája volt a vezérség kérdése:

A bujdosók 1672. augusztus elején a tordai gyűlésükön Teleki Mihályt a "fejüknek" - azaz a fővezérüknek - választották. Még 1672-ben, a bujdosók egy része a forrófejű, idősebb Petrőczyt választotta vezérének - egyes források szerint Petrőczy magát választatta meg a bujdosók fejének -, más források szerint azonban ezzel a választással valójában Teleki Mihály fővezér helyettesévé választották.

1673. októberében a bujdosók Wesselényi Pált a Krasznán megkezdett, majd Bihar táján folytatott gyűlésükön szintén a " fejüknek" - a vezérüknek -, 1674. augusztus 23-án, a csatári gyűlésükön pedig fővezérüknek megválasztották. 1675. április 1-én viszont az Erdélybe menekült bujdosók a szinérváraljai gyűlésükön ismét Teleki Mihályt választották fővezérüknek. A kettős vezér-választás szükségszerűen megosztotta a bujdosók mozgalmát. A császáriak ellen ebben az évben (1675-ben) Wesselényi szerény sikereket ért el, Szádvár és Torna átmeneti elfoglalásával. Strassoldo császári tábornok 1675. december 6-án - a bujdosók támogatására hivatkozással - megszállta és kíméletlenül megsarcolta Debrecen városát. 1676. áprilisában Ónod mellett Wesselényi viszont legyőzte Strassoldo seregét. 1676. decemberében pedig Faygel Péter Hadad várát sikeresen megvédte Schmidt császári tábornok támadásával szemben.

Kuruc katona    
Ismeretlen magyar festõ: Kuruc katona buzogánnyal

 

1676. október 20-án, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem is kinevezte Teleki Mihályt a bujdosók fővezérének, Wesselényit pedig lemondásra szólította fel, aki ennek azonban nem tett eleget. (Apafit döntése előtt a bujdosók tekintélyes küldöttsége (Thököly Imre, Szepessy Pál, Szuhay Mátyás, Szalay Pál, Keczer Menyhért, Farkas Fábián, Ubriczy /Ubrizsy/ Pál, Orlay/i/ Miklós, Kubinyi László, Serédy Benedek, Bessenyei Mihály, Soós György) hűségéről biztosította.)

A következő év őszén a franciák által toborzott segélyhadak érkeztek a bujdosók segítségére, de Boham ezredes vezérletével. Ez a sereg 1677. október 10-én a nyalábvári csatában - egyesülve a bujdosóknak Majos Ferenc és Forval gróf, az Erdélybe küldött francia megbízott vezette seregével - nagy győzelmet aratott Schmidt császári tábornok csapatai felett (Majos Ferenc elesett a csatában). A csapatok azonban már újabb, érdemleges harci cselekményeket nem hajtottak végre, és a segélycsapatok Erdélybe vonultak vissza.

Wesselényi Pál viszont egyedül is harcolt a császáriak ellen, 1677. november 22-én - átmenetileg - elfoglalta Nagybánya városát.

1678. március 7-én a bujdosók a somkúti gyűlésükön Teleki Mihályt újra meg választották fővezérüknek, aki mellé tizenkét tagú tanácsot, továbbá tisztségviselőket is választottak. A tanács tagjai: Fáy István, Ilosvay Péter, Ispán Ferenc, Keczer Menyhért, Kende Gábor, Sulyok János, Szalay Pál, Szepessy Pál, Thököly Imre, Ubriczy /Ubrizsy?/ Pál, Wesselényi László és Wesselényi Pál lettek (Szuhay Gáspár „erőtlenségre” hivatkozva a megbízatást elhárította); míg a tisztségviselők: a tanács titkára Klobusiczky Pál, pecséttartója Faygel Péter, strázsamester Farkas Fábián, tábormester Gálfi János. Követek küldéséről is határoztak: a Portához Radics Andrást, Lengyelországba (és a francia udvarhoz) Absolon Dánielt, az erdélyi fejedelemhez Hamvay Pétert, a budai pasához Pécsi (Péchy?) Gáspárt, az egrihez Mikolay Boldizsárt és a váradihoz Jankovics (Jankovich?) Györgyöt küldték. Wesselényi Pál tehát a tanács tagja lett, akárcsak a vetélytársa, Thököly Imre, a későbbi legendás "kuruckirály". (Az erdélyi fejedelmi tanács még 1677. szeptember 26-án, Radnóton, úgy határozott, hogy amíg a porta nem járul hozzá a császáriak elleni támadáshoz, addig Thököly álljon a bujdosók hadainak élére.)

A bujdosók - Teleki fővezérsége alatt - 1678-ban meg is támadták a császáriakat. A Teleki Mihály vezette seregrész csak szerény sikereket ért el, (Boldogkőváralja, Torna, Szaláncz és Putnok, nem jelentős települések átmeneti elfoglalásával. Eperjes alól már visszavonult Teleki Erdélybe, tudomást szerezve a császáriak (Leslie tábornok) közeledtéről. A támadáson belül csak a Thököly Imre vezette, önálló hadjáratnak volt sikere, Szendrő és Murány várának, Besztercebányának és - Körmöcöt kivéve - a bányavárosoknak a viharos gyorsaságú, ámbár átmeneti elfoglalásával. Thököly sikere Wesselényit - és Telekit is - egyre jobban háttérbe szorította, és annak ellenére, hogy Thököly - és a bujdosók francia vezetésű segélycsapatai - 1678. november 1-én, Barsszentkeresztnél vereséget szenvedtek Würmb császári tábornoktól, 1678. decemberben Thököly követét, Szalay Pált, hívták Bécsbe tárgyalni.

A bujdosók egy része mégis, mégegyszer, 1679. július 28-án, a margitai gyűlésen Wesselényit választotta meg vezérnek, Apafi akarata ellenére, aki már korábban, 1679. június végén, a betegeskedő Teleki fővezér helyettesének Thökölyt nevezte ki a bujdosók seregének élére. A bujdosók egy, Erdélyben élő csoportja (így Kende Gábor, Keczer Menyhért, Szepessy Pál, Faygel Péter, Farkas Fábián, Orlay/i/ Miklós, Kubinyi László, Ispán Ferenc, Bessenyei Mihály) pedig még 1679. december 2-án, Gyulafehérváron is arra kötelezte magát, hogy ügyük rendezését Apafi fejedelem tárgyalásaira bízza.


Rákóczi manifesztuma 1704-ben magyar nyelven is „közönségessé tétetett”

A bujdosók vezérségének kérdése azonban ekkor már úgy éleződőtt ki: Wesselényi vagy Thököly. Wesselényi azonban - az újabb megválasztása ellenére - már egyértelműen háttérbe szorult Thököly mellett, különösen azután, hogy Thököly 1679. november 3-án, Újfalunál, az úgynevezett szikszói csatában nagy győzelmet aratott de la Borde, sárospataki császári parancsnok serege felett. (A győzelemben jelentős szerepe volt Thököly két kapitányának is: Petneházy Dávidnak (1645 körül - 1686 vége/1687 eleje) és Harsányi Györgynek (? - 1683, aki az osztrákokkal szövetséges lengyelek elleni harcban elesett.) Átmenetileg ki is békültek a vetélytársak, ezért, amikor a bujdosók 1680. január 8-án, a szoboszlói gyűlésükön, Thökölyt fővezérüknek választották; Wesselényi az első helyen írta alá az erről szóló okiratot. A féltékeny Wesselényi később mégis elfordult Thökölytől.

A szoboszlói választással Thököly Imre lett a bujdosók egyedüli fővezére. A következő évek (1680-1682) gyors katonai sikerei és a törökök 1682-ben nyújtott támogatása eredményeképpen létrejött Thököly rövid életű felső-magyarországi fejedelemsége (1682–1685), ez azonban már nem a bujdosók mozgalmának története, hanem Thökölyé.

FORRÁS: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kuruc


id. Philipp Rugendas: Kuruc lovas - rézmetszet

Dalok

A kuruc kor költészetét négy műfaji kategóriába oszhatjuk: történeti énekek, politikai dalok, vitézi énekek (Csínom Palkó) és bujdosóénekek.[1] Elterjedésük idejét tekintve három korszakot különböztetünk meg, egykorú (1670–1711), bukás utáni (18. századi), továbbá Thaly Kálmán fellépése (1872) utáni.

Mondák

A kuruc mondák az ország észak-keleti részén bontakoztak ki leginkább, de más tájakon is elterjedtek, változataik bőségével csak a Mátyás király és Kossuth Lajos alakja köré szövődött epika veheti fel a versenyt. [2] Központi alakjuk Rákóczi Ferenc, de a vezérekről és katonákról is megemlékeznek, így a hatalmas termetű Esze Tamásról, a fejedelem legvitézebb katonájáról, Vak Bottyánról, az áruló Bezerédj Imréről, Ocskay Lászlóról

, Károlyiról stb. Helyi mondák emlegetik Rákóczi kútját, fáját, harangját, kincsét, titkos szobáit különböző várakban.

 

Thököly Imre

A Habsburg udvarnak a törökök kiűzését követő kormányzati módszere széles körű visszatetszést keltett Magyarországon. A rendek már a Buda visszafoglalását követő évben (1687) kénytelenek voltak lemondani szabad királyválasztói jogukról és az Aranybulla nevezetes ellenállási záradékáról, amely jogtiprás esetére biztosította számukra az uralkodóval való törvényes szembeszegülés lehetőségét.

A parasztságot elsősorban a háború szenvedései és a rendkívüli terhek fordították a Habsburg uralom ellen. 1697-ben Tokajban parasztfelkelés robbant ki, amit a császári és nemesi csapatok levertek.

Azonban az udvar és a nemesség között is romlóban volt a kapcsolat, ugyanis a törököktől visszaszerzett területeken csak azoknak voltak hajlandóak birtokokat visszajuttatni, akik igazolni tudták jogosultságukat valamilyen dokumentummal, illetve képesek voltak megfizetni a birtok értékének 10%-át (fegyverváltság) az átvételért cserébe.

 

Amennyiben ez nem sikerült, az udvar hitelezői és szállítói kapták meg a birtokokat. Az ügyeket intéző Újszerzeményi Bizottság (Neoacquistica Comissio) rendkívül népszerűtlenné vált a magyar nemesek körében. A végvári katonaságot menesztették.

 

A majtényi síkon

Amikor II. Rákóczi Ferenc kiment Lengyelországba, hogy I. Péter orosz cárral tárgyaljon a segítségről, és megtette Károlyi Sándort hadai fővezérévé és felhatalmazta, hogy a bécsi udvart képviselő gróf Pálffy János tábornaggyal a fegyverszünetről vagy békekötésről időt húzó tárgyalásokat folytasson. Károlyi úgy látta azonban, hogy semmi értelme a további harcoknak, a kuruc katonaságot nagyon megtizedelte a pestisjárvány, 1711. április 30-án gróf Pálffy Jánossal megkötötte a szatmári békét.

 

Ebben minden kurucnak, magának Rákóczinak is teljes amnesztiát biztosítottak, ha három hét alatt visszatér. Harmadnapra aztán, május 1-jén, kiment az egész békebizottság a majtényi síkra, ahol őket teljes fegyverzetben, lobogó zászlókkal 12 000 kuruc katona várta. Károlyi Sándor szemlét tartott felettük, beszédet intézett hozzájuk, amelyben ismertette a lefolyt béketárgyalásokat és elért eredményeket. Azután letette a hűségesküt az akkor már két hete halott I. József király iránt. Ekkor megszólalt a kuruc táborban a zene és ünnepélyes hálaadó istentisztelet zárta be a nyolc évig tartó háborút. Az utókor költője Bathó János érzelmes versben emlékezett meg a számára szomorú eseményről.